Azonban döbbenetes fordulat következett az ügyben.

Ám úgy gondolom, helyesebb, ha azt a korábban itt már megjelent összeállítás után közlöm. Ott találják hát.

Itt most az eredeti:

Másfél-két éve foglalkozom a deviza-elszámolású, vagy inkább devizában indexált hitelek dolgával. Azóta veszem nagyon komolyan ezt az ügyet, hogy találkoztam az XY családdal. Nagylányuknak akartak önálló lakást. 15 milliót vettek föl, a fedezet maga a lakás volt. Másfél évvel később jött a válság, a papa elveszítette a munkáját, a törlesztő-részletek viszont hatalmasat nőttek - nem bírták tovább fizetni. A Bank elvitte a lakást. És most 20 millióval tartoznak.

Viszek néhány ilyen pert, a Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége keretei között pertársaságok számára is. E Szövetség elnökének, Tilk László Géza úrnak és az Elnökségnek vetettem föl egy éve: szívesen kidolgoznék közérdekű kereseteket is ebben az ügyben - noha azzal persze egy fityinget se keresek.

A közérdekű kereset olyan eszköz az érdekvédelmi szerevezet számára, hogy amely szerződési feltételek tisztességtelenségét megállapítja a bíróság, azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) az adott bankkal szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal nyilvánítja érvénytelenné  A tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozóját a feltétel alkalmazásától.

Elsőként az Unicredit Bankkal szemben adtam be ilyen közérdekű keresetet, 2012 októberében. (A kereset szövegét természetesen nem teszem közzé, lévén az olyan szellemi tulajdonom, amelyre vigyáznom kell, hiszen könnyen lopható. Bevallom, nem vagyok hajlandó muníciót adni olyan ügyvédeknek, akik netán az általam kidolgozott koncepciókkal és jogi megoldási módozatokkal operálnának.)

Az első tárgyalás 2013. március 1-jén 10,30-kor lesz, a Fővárosi Törvényszék Varsányi Irén utcai Gazdasági Kollégiumának III. emelet 316. tárgyalójában (vagy másikban, ha túl sok hallgató érkezik).

A kereset három konkrét szerződési kikötés semmisségének kimondását kérte.

A kereseti ellenkérelem megérkeztét követően egyfelől most "felemeltem a keresetet. Részint további két konkrét szerződési kikötésre is kiterjesztettem azt. Részint pedig másik két ponton úgy "támadom" a Bank deviza-elszámolású hiteleinek egészét (nem csak rész-elemeket, hanem az egész szerződést), hogy az egyik alapján az eredeti állapot helyreállítását, a másik alapján pedig a szerződés megszüntetését kérem a bíróságtól. Másfelől egyik kereseti kérelmem három jogcíméból - Alperes érveinek hatására - kettőt visszavontam, és csak a harmadikat tartottam fenn.

Valamint persze válaszolok az Alperes Bank ellenkérelmére. Úgy gondoltam, ez utóbbi részt teszem közzé. Innentől tehát idézet következik beadványomból.

2. Alperes ellenkérelmére a következőkben válaszolunk

 2.1.

Szerencsére Alperes nem a bíróság. Ennek dacára vindikálja magának azt a jogot, hogy a bíróság helyett olyannak ítélje keresetünket, mint amelyet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.

Teszi azonban ezt teljességgel alaptalan állítások alapján.

– Az Alperes által hiányolt „konkrét szerződési feltételek” nem hiányoznak keresetünkből, ellenkezőleg: pontosan meghatároztuk, mely szerződési feltételek semmisségét kérjük kimondani. Ha keresetünkből Alperes nem bírja kiolvasni, hogy „mely szerződési feltételekkel szemben fogalmazta meg felperes… érvénytelenségi kifogásait” – akkor nemigen kérhetünk mást, mint keresetünk újraolvasását, immáron valamivel figyelmesebben.

Ha ugyanis Alperes konkrét hitel-szerződések és üzletszabályzatok pontjainak megjelölését várja közérdekű keresetben, akkor egyfelől valószínűleg nem érti a közérdekű kereset fogalmát, másfelől ő maga adja meg e hiány magyarázatát ellenkérelme 7. oldalán: „… javarészt már nem a per tárgyát képező hitelszerződések megkötésekor fennálló rendelkezések voltak érvényben, a hitelszerződések, illetve azok elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzatok ugyanis a hiteljogviszony fennállása során több alkalommal is módosultak”.

Márpedig könnyen belátható: újra és újra módosult szerződés-blanketták és üzletszabályzatok egyes szerződési feltételeit lehetetlen másképpen konkrétan meghatározni, mint ahogyan tettük keresetünkben: annak tartalmát jelölve meg. Ha például azt támadjuk, hogy a kezelési költséget Alperes devizában számolta el, akkor ennél konkrétabban szükségtelen megjelölni ezt az általános szerződési kikötést.

– Sérelmezi Alperes azt is, hogy keresetlevelünkben még nem csatoltuk bizonyítékainkat. A Pp. 121. § figyelmes olvasója látja, hogy a keresetlevélben még mindössze előadnunk kellett az érvényesíteni kívánt jogok alapjául tényeket és azok bizonyítékait.

Úgy véljük, kielégítő részletességgel adtuk elő ezeket, és a szokásos gyakorlatnak megfelelően úgy gondoltuk, bizonyítási indítványainkra az ellenkérelem megérkeztét követően kerítünk sort. Jelen előkészítő iratunk 3. pontjában meg is tesszük.

– Alperes kétségbe vonja (a 7. oldalon) a tisztelt Törvényszék ítélkezési hatáskörét arra nézve, hogy milyen árképzési elveket alkalmaz, s úgy véli, a PSZÁF felügyeleti joga e tekintetben kizárólagosságot élvez. Ráadásul úgy gondolja, árképzési elvei egyébként is „üzleti titok tárgyát képezik”.

Elnézést kérve a frivol fordulatért, ez ügyben Alperesnek szabad legyen ajánlanom az Alkotmány, mai nevén Alaptörvény figyelmes olvasását, különös tekintettel a bíróságokról szóló alkotmányos elvek érvényesítésére.

Üzleti titokra hivatkozni pedig olyasmiről, ami a per tárgya – álláspontunk szerint tarthatatlan érvelés. A bíróság elől Alperes nem rejtheti el azon perdöntő bizonyítékokat, amelyek relevánsak a per eldöntéséhez. Alperes természetesen megteheti, hogy lemond a bizonyítás lehetőségéről mindazon kérdéskörökre nézve, amelyeket üzleti titoknak vél, de ez még nem elegendő alap arra, hogy tisztelt Törvényszék előtt is titkolózzon.

 2.2.

 Alperes ellenkérelmében tizenegy alkalommal „védekezik” olyan „követelésekkel” szemben, amelyek keresetünkben egyáltalán nem szerepelnek, valamint további három esetben részletesen szól olyasmiről, amivel a kereset egyáltalán nem foglalkozik.

Így nem „bélyegeztük en bloc erkölcstelennek devizahitelezését”, (2. oldal) olyannyira, hogy – szinte szégyenkezve valljuk be – az erkölcs szó nem is szerepel keresetünkben. Noha kétségkívül tisztességtelen szerződési kikötések sorát kérjük semmissé nyilvánítani, ez azonban részünkről nem erkölcsi, hanem jogi megközelítés. Ha erkölcsi metszetét is tárgyalnánk Alperes deviza-alapú hitelezésének, akkor tönkrement, nyomorba döntött családokról, lakásukból elkergetett gyerekekről, a kilátástalanság elől öngyilkosságba menekült emberek százairól szólnánk – mindezt azonban nem keresetbe valónak véljük, ezért nem is tesszük.

Soha nem állítottuk, hogy „a bank egyoldalúan, az adósok akarata ellenére vagy beleegyezése nélkül oktrojálta volna rájuk a szerződés jelen perben kifogásolt feltételeit” (2. oldal). Nem tartjuk tehát sem indokoltnak, sem korrekt perbeli magatartásnak, ha Alperes erről azt írja: „szó sincs tehát arról…”. Mi nem állítottuk – nem fair hát cáfolni.

Nem írtuk, hogy Alperes „az árfolyam-kockázatra nem hívta fel az adósok figyelmét…” (3. oldal) – tehát szintén értelmetlen védekezni, mondván, ez „nem felel meg a valóságnak”.

Nem állítottuk, hogy Alperes „ügyfeleit alternatíva hiányában arra kényszerítette, hogy forinthitel helyett devizahitelt vegyenek fel…” (3. oldal) – következésképpen Alperesnek e mondat elején szereplő „az sem felel meg a valóságnak…” kitétele értelmezhetetlen.

Helytelen „téved felperes, amikor azt állítja…” felvezetéssel szólni arról, hogy „a deviza árfolyamváltozásra vonatkozó előzetes becslést is tartalmaznia kell a hitelszerződéseknek…” (3-4. oldal) – mivel nem állítottuk ezt.

Alperes szerint mi „számon kérjük rajta a CHF árfolyam teljes futamidőre vetített lehetséges változásának becslését és ennek ügyfelekkel történő közlését”. Mi ezt nem kértük és nem is kérjük számon rajta, tisztában vagyunk azzal, hogy ez lehetetlen igény lett volna/lenne.

Nem állítottuk – kivéve a Hpt. 213. §-ával való ütközést – keresetünkben, hogy az általunk támadott szerződési feltételek ne feleltek volna meg az akkor hatályos jogszabályoknak (az ellenkérelem számos pontján hivatkozik erre Alperes). Ha így lenne, jogcímként természetesen elsősorban erre hivatkoznánk. Csakhogy önmagában az, ha az adott kikötések nem jogszabály-ellenesek, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetnének tisztességtelenek a vonatkozó EU-irányelv és a Ptk. 209. § szerint. Így a 3-4. oldalon szereplő hosszas magyarázat arról, hogy az aktuális jogszabályi előírásoknak mi miként felelt meg – teljesen irreleváns.

Nem írtuk, hogy „a kezelési költség rejtett költség” (6. oldal).

Egyetértünk Alperessel abban, hogy „önmagában a szerződések egyoldalú módosítása nem tisztességtelen” (7. oldal) – nem is állítottuk ezt. Azt azonban igen, hogy bizony tisztességtelen mindazon egyoldalú szerződés-módosítás, amely kellő előzetes tájékoztatás nélkül, illetve megfelelő indok nélkül történt, valamint amelyhez nem társult az adósok felmondási joga. Erre vonatkozó álláspontunkat keresetlevelünk III. pontjának indokolásában részletesen kifejtettük, s reméljük, jelen perben csak időlegesen kényszerülünk nélkülözni Alperes erre vonatkozó érdemi védekezését.

E körben – tisztesség ne essék szólván – mulatságosnak tartjuk, hogy Alperes (a 7. oldalon) azzal kérkedik, hogy „kamat-perióduson belül egyetlen alkalommal sem módosította sem a kamatot, sem a kezelési költséget” – hiszen a kamat-periódus fogalma éppen ezt takarja. Nem jelent semmi mást, csak azt az időszakot, amelyen belül nem emelhet sem kamatot, sem mást.

 2.3.

 Az 1-2. oldalon Alperes devizahitelezésének közgazdasági-pénzügyi hátteréről szól. Ennek során állításokat fogalmaz meg arról, hogy kölcsöneink mögött milyen SWAP-ügyletek álltak.

Ezek azonban egyelőre üres állítások. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében mindezt Alperesnek kell bizonyítania.

 Alperes szerint (2. oldal) „nem felel meg a valóságnak, hogy alperes a szerződések megkötésekor a szerződésben rejlő valamennyi kockázatot egyoldalúan a vele szerződő adósokra hárította, míg a maga számára egyoldalúan kizárólag csak előnyöket kötött ki. Nem vitásan a hitel kihelyezésével alperes komoly üzleti kockázatot vállalt (hitel visszafizetésének részbeni vagy teljes meghiúsulása)…”

Először tisztázzuk: keresetünkben nem arról írtunk, s nem azt ítéljük tisztességtelen piaci magatartásnak, hogy „a szerződésben rejlő valamennyi kockázatot” ki kire hárítja. Arról és csak arról fejtettünk ki álláspontot, hogy tisztességtelen szerződésünknek az az eleme, hogy a bekövetkezett durva árfolyam-változásnak kizárólag mi viseljük a kockázatát – ez pedig nem a szerződés egészének kockázata.

Másodszor leszögezzük: a szerződés egésze kockázatának mi, adósok megfizettük az árát, tudniillik a kamatban. Hiszen a Hpt. értelmező rendelkezések III. egyéb meghatározások is így adja meg a kamat definícióját: „7. Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék”.

És valóban, jól tudjuk: Alperes előkalkulációi úgy kell, hogy készüljenek, hogy a kamat megállapításakor azzal is számol, hogy hiteleinek X százaléka „be fog dőlni” és nem kerül visszafizetésre. Mi több, egyéb különféle kockázati tényezőket is kalkulálnia kell, s azokra is fedezetet kell teremtenie a megállapított kamatban. Nyilvánvalóan és köztudomásúan meg is tette.

Harmadszor hadd adjunk hangot megütközésünknek: alig felfogható, hogy Alperes a kockázat-megosztás elvének számonkérésekor arra hivatkozik (a 2. oldalon), hogy ő hatalmas kockázatot vállalt, amikor hitelt nyújtott, amikor kölcsönt adott, hiszen fennállt a veszélye annak, hogy nem fizetjük azt vissza. Alperes természetes módon előzetes hitel-vizsgálatot végzett, s annak eredményéhez képest döntött úgy, hogy nekünk kölcsönt folyósít. Amihez azonban ragaszkodott fedezet nyújtásához; mi több, lakásunkat átlagosan csak hetven százalékos értéken volt hajlandó elfogadni zálogként. Amennyiben pedig bármelyikünk „bebukta” a hitelt, gátlás nélkül elvitte a feje fölül a lakását, és utána még továbbra is követeli a tartozás valamilyen hányadának megfizetését, nem ritkán többet, mint amennyit fölvett az adós. Nos, ez volt Alperes kockázata.

 Alperes azt állítja (a 3. oldalon), hogy a devizahitelezés során az árfolyam-változás “a hitelnyújtó banknál nem eredményezett »extraprofitot«”. Mi csak azt látjuk, hogy például 2011-ben Alperes 18 milliárd 218 millió forint adózás előtti eredményt ért el, amiből  ki is fizetett 10 milliárd forint osztalékot és részesedést. Ennek alapján talán megengedhető, ha kételkedünk Alperes adatában, és azt kérjük, Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően szíveskedjen bizonyítani állítását.

 2.4.

 A vételi kontra eladási árfolyam alkalmazásáról Alperes azt írja (az 5. oldalon): “az ügyfelek a banknak deviza összeggel tartoznak, havi fizetési kötelezettségük devizában keletkezik”.

Álláspontunk szerint azonban e jogviszonyban nem ennek van döntő jelentősége.

Hanem annak, hogy mi nem kétféle jogügyletet kötöttünk Alperessel: egy forint-kölcsön szerződést és egy másikat deviza adás-vételre. Csupán egyetlen szerződést kötöttünk: amelynek alapján forint-kölcsönt kaptunk, és vállaltuk, hogy forintban visszatörlesztjük azt.

Nekünk Alperes soha nem adott el devizát, és soha nem is vett tőlünk forintot azért, hogy azt devizára váltsa át. Mi deviza eladási vagy devizavételi megbízást Alperesnek soha nem adtunk, velünk ilyen szolgáltatásra nem született szerződés. Devizával soha nem találkoztunk – sem effektíve, sem jelképesen, sem virtuálisan.

Deviza-értékesítés tehát számunkra nem történt. Márpedig a vételi és az eladási ár közötti különbözet nem más, mint a váltás jutaléka. Következésképpen Alperes olyan szolgáltatásnak fizetteti meg velünk az árát, amelyet számunkra nem végzett el.

Ezzel pedig Alperes a mi hátrányunkra egyoldalúan és indokolatlanul egyenlőtlenséget idézett elő a szerződéses jogokban és kötelezettségekben. Hiszen egyetlen szolgáltatásáért nem egy, hanem kétféle ellenszolgáltatást követelt és kapott: egyet kamat és kezelési költség formájában, a másikat pedig az árfolyam-rés alkalmazásával a nem létező átváltásért.

Nem véletlen, hogy a Hpt. 200/A § (1) és (2) bekezdését módosító, a középárfolyam alkalmazását kötelezővé tevő 2010. évi XCVI. törvény miniszteri indokolása is úgy fogalmaz: „A devizában nyilvántartott… de forintban törlesztett hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával… az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik”.

Pontosan ugyanezt állítjuk mi is keresetünkben: ez indokolatlan költség, s mint ilyen, a Ptk. 209/A § (1) bekezdése értelmében tisztességtelen szerződési feltétel, tehát semmis.

Alperes e körben (az 5. oldalon) a PSZÁF Pénzügyi Békéltető Testületének (PBT) eseti döntéseire hivatkozik. Ezek figyelmes, értő olvasója azonban pontosan láthatja: a PBT hibás döntéseket hozott, rendre összekeverte az árfolyamrést és az árfolyam-különbözetet. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a PBT sem nem jogalkotó, sem nem bíróság, tehát döntéseire hivatkozni irreleváns.

Különösen Alperestől, aki úgy volt hajlandó alávetési nyilatkozatot tenni a PBT döntéseire, hogy azok nem terjedhetnek ki 3 millió forint fölötti ügyleti értékre, illetve 1 millió forint (!) fölötti fogyasztói követelésre.

Mi ezzel szemben jogerős verdiktekre hivatkozunk: az eddig taglalt körben például a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052/2012/7.számú ítéletére.

Más körben pedig a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.553/2012. számú jogerős ítéletére hivatkozunk, amely – keresetünkkel egybevágóan – amiatt mondta ki az alperes bank deviza-elszámolású hitel-szerződésének semmisségét, mert az árfolyam-rés alkalmazását Alperes a Szerződés megkötésekor velünk, adósokkal semmilyen módon nem tudatta – megsértve ezzel a Hpt. 213. § (1) bekezdésének b.) pontját is.

Alperes ellenkérelmében is arra az álláspontra helyezkedik, hogy az árfolyam-résnek „a szerződésben külön tételként történő feltüntetése nemcsak hogy nem kötelező, de egyenesen tilos, hiszen félrevezető eredményre vezetne”.  

Álláspontunk szerint Alperes téved. A Hpt. – szerződéseink megkötésekor még hatályos – előírásai alapján: „213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

b) … a hiteldíj-mutató számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét…

e) a törlesztő részletek
számát, összegét, a törlesztési időpontokat”.

Az a szómágia, amit a PBT és némely alperes bank művel arról, hogy az adósoknak az árfolyamrés okozta plusz kiadásai nem minősülnének költségnek – puszta játék a szavakkal, annak érdekében, hogy elfedje a valóságot: indokolatlan plusz jutalékot fizettet meg Alperes.

 Ugyanakkor Alperes ellenkérelme 5. oldalának közepén azt állítja: „a folyósításkor illetve a törlesztéskor alkalmazott árfolyam használata a THM számítás módjában jelenik meg csupán”.

Indítványozzuk, a tisztelt Törvényszék ennek bizonyítására is kötelezze Alperest, különös tekintettel e számítás módjára.

 2.5.

A kezelési költség devizában elszámolásáról Alperes azt állítja: „ezt maga a törvény teszi a bank számára lehetővé”, és a Hpt. 210. § (5a) bekezdésére hivatkozik.

Alperesnek abban igaza van, hogy nem minősíthető tisztességtelen szerződési kikötésnek az, amit a törvény állapított meg, és amelyet a jogszabály előírásai szerint állapított meg a bank. Csakhogy ez arra – és csak arra – az esetre vonatkozik, ha jogszabály valamire kötelezte Alperest.

Márpedig az idézett jogszabályhely – noha nem tette kötelezővé! – valóban megengedte a kezelési költség devizában elszámolását.

De csak 2011. november 15-étől!

Hiszen e törvény csupán 2011. november 15-én lépett hatályba. Márpedig – megengedő – szabályai nyilvánvalóan nem bírhatnak visszaható hatállyal.

Továbbá az Alperes által hivatkozott törvényhely folytatása így szól: „(5a) … Nem számolható fel a fogyasztó számára devizában a szerződéskötéssel, a levelezéssel, a kimutatások és igazolások előállításával, az ügyfelek látogatásával, a hitel monitoringgal, a felmondással, a fedezet értékbecslésével és cseréjével, a szerződés módosításával, a nem a deviza alapú hitel- vagy kölcsöntartozás mindenkori összegéhez igazodó hitelfedezeti biztosítási szolgáltatással, továbbá a hitelszerződés ügyintézésével és a kapcsolódó hitelszámla lezárásával kapcsolatos díj és költség”.

Vagyis azt viszont megtiltja a Hpt., hogy devizában számolja el Alperes „a szerződéskötéssel, a levelezéssel, a kimutatások és igazolások előállításával, az ügyfelek látogatásával, a hitel monitoringgal, a felmondással, a fedezet értékbecslésével és cseréjével, a szerződés módosításával, a nem a deviza alapú hitel- vagy kölcsöntartozás mindenkori összegéhez igazodó hitelfedezeti biztosítási szolgáltatással, továbbá a hitelszerződés ügyintézésével és a kapcsolódó hitelszámla lezárásával kapcsolatos díj és költség” bármelyikét.

Amikor Alperes (az 5. oldal legalján) azt állítja: „a kezelési költség… a devizaforrás megszerzésével áll kapcsolatban” – egészen biztosan nem ír igazat. Hiszen ennek immanens tartalma az, hogy semmi mással nem áll kapcsolatban, csak a devizaforrás megszerzésével. Ami egyszersmind azt jelentené, hogy egyáltalán nem merültek fel költségei például arra, hogy elegáns bankfiókokat bérel, ahol ügyintézők dolgoznak, akiknek ezért fizetést ad és járulékokat fizet utánuk, fűt rájuk és világít számukra és így tovább.

Bizonyítási indítványaink között szerepel, hogy kérjük, a tisztelt Törvényszék kötelezze Alperest mindazon előkalkulációk, számítási képletek, segédletek és egyéb iratok becsatolására, amelyek azt bizonyítják, hogy a deviza-elszámolású hitelekre nézve milyen költségei merültek fel devizában, és milyenek forintban.

Ennek tanulmányozása után térhetünk vissza erre a problematikára.

Azt szintén üres szómágiának tartjuk, hogy a kezelési költséget Alperes kamatjellegű költségként emlegeti.

Álláspontunk szerint a kamat: az kamat; a kezelési költség pedig: költség.

Kiemeli Alperes, hogy ez „nem rejtett költség” – ezt azonban mi sem állítottuk.

Fontosnak tartja Alperes azt is, hogy „az infláció felhajtja a nem devizában felmerülő költségeket”. Ezt elismerjük.

2.6.

 Alperes ellenkérelmében meggyőző érveket és bizonyítékokat sorol fel arról, hogy egyoldalú szerződés-módosításai megfelelő indokok alapján történtek és azokról kellő előzetes tájékoztatást, megfelelő ok-listát adott a Szerződésekben, illetve Üzletszabályzatában.

Ezért keresetünk III. pontjából töröljük az első két fordulatot (a kellő tájékoztatásra és a megfelelő indok nélküliségre utaló jogcímeket) és csak a harmadik jogcímet tartjuk fenn, miszerint amiatt kérjük Alperes kamat-, árfolyam-rés- és kezelési költség-emeléseinek semmissé nyilvánítását, mert azokhoz nem társult az Adósok felmondási joga.

Amint a Kúria „a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről” szóló 2/2012 (XII. 10.) PK véleménye szól:

„6. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés különösen akkor tisztességtelen – feltéve, hogy nem ütközik jogszabályba –,ha: … 

f) a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát (felmondhatóság elve)”.

Hiszen Alperes egyoldalú szerződés-módosításai csak abban az esetben állták volna ki a tisztességesség próbáját, ha nekünk, akik e változtatások elszenvedői voltunk, megadja a jogot annak eldöntésére, hogy ilyen, immáron nehezebb feltételekkel is vállaljuk-e a szerződés végrehajtásának folytatását. Ennek megtagadása tisztességtelenné teszi Alperes összes ilyen kamat-, árfolyam-rés- és kezelési költség-emelését.

Szerintünk nem releváns e körben Alperes azon védekezése (a 9. oldalon), hogy a Hpt. annak idején „nem tette a bankok számára kötelezővé az ügyfél számára kedvezőtlen szerződés-módosítás esetén a felmondás lehetőségének szerződésben való biztosítását”.

Ha kötelezővé tette volna, akkor mi jogszabályba ütközés jogcímén támadnánk ezeket keresetünkben. Erre azonban nem hivatkoztunk, hanem tisztességtelen szerződési kikötésként kérjük ezek semmissé nyilvánítását. Az Alperes által hivatkozott 2009. évi XIII. törvény éppen azért kényszerült kötelezővé tenni e felmondási jogot, mert a jogalkotó is észlelte, hogy néhány bank – tisztességtelen módon – ezt a lehetőséget nem teremti meg a magától, noha nyilvánvalóan csak így korrektek a szerződéses viszonyok.

Továbbá Szerződésünk megkötésekor már rég hatályos volt a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet, amelynek 2. § d) pontja szerint „a fogyasztói szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerződési feltételt, amely… lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani”.

 2.7.

 Keresetünk I-VIII. pontjainak mindegyikére magunk is az Alperes által (a 10. oldalon) indítványozott jogi megoldást kérjük alkalmazni a tisztelt Törvényszéktől: a szerződések hatályban tartásával a tisztességtelen szerződési kikötések kiiktatását.

Keresetünk IX. pontja az csupán, amely a szerződések megszűnésének kimondását kéri. Ezt fenntartjuk.

Hangsúlyozzuk, hogy Alperes (10. oldalon szereplő) álláspontjával szemben úgy véljük, a jogbiztonság, a tisztesség, a humánum éppen akkor győzedelmeskedik, ha a tisztelt Törvényszék keresetünknek helyt adva a bajbajutottak, a kárt szenvedettek oldalára áll, mer nagy jelentőségű erős döntést hozni.

 3. Bizonyítási indítványaink a következők. Kérjük, a tisztelt Törvényszék:

 – kötelezze Alperest, hogy csatolja be mindazon üzletszabályzatait, általános szerződési feltételeit, hirdetményeit, amelyek a kezdetektől mindmáig a deviza-elszámolású hitelekről szólnak, vagy azokat bármilyen módon érintik, beleértve ezek összes módosítását is;

– kötelezze Alperest, hogy a Pp. 164. § alapján csatolja be bizonyítékait mindazon állítására nézve, amit ellenkérelme 1. és 2. oldalán kifejt, arról, hogy szerződéseink mögött tényleges deviza-források álltak, illetve hogy sor került volna a havi törlesztő-részletek devizára váltására;

– kötelezze Alperest, hogy ugyanezen állításai bizonyítására csatolja be a 2009-2012-es évekre nézve annak dokumentumait, hogy miként értékelte számvitelileg eszközeit és forrásait, valamint hogy miként állapította meg pénzügyi szolgáltatásainak díjait;

– kötelezze Alperest, hogy csatolja be mindazon képleteket, számítási módszereket, kalkulációkat:

                  = amelyek alapján a THM-számítás során figyelembe vette az árfolyam-rést;

                  = amelyek alapján egy adott kamat-perióduson belül kamatot és kezelési költséget számolt;

                  = amely alapján a kezelési költséget számolta;

                  = amely bizonyítja, hogy a deviza-elszámolású hitelekre nézve milyen költségei merültek fel devizában és milyenek forintban;

– szakértő tanúként idézze meg XYXY közgazdász professzort (idézhető címe: YXYX), és hallgassa meg őt arról, hogy általában a deviza-elszámolású hitelek mögött milyen közgazdasági összefüggések állnak, és milyen döntésekben tartja ő hibásnak a magyar bankokat;

– szakértő tanúként idézze meg CVCV közgazdászt, a VCVC Felügyelő Bizottságának tagját (idézhető címe: CCVV), szintén arról, hogy általában a deviza-elszámolású hitelek mögött milyen közgazdasági összefüggések állnak, és milyen döntésekben tartja ő hibásnak a magyar bankokat;

– szakértő tanúként idézze meg CXCX informatikai programozó mérnököt (idézhető címe: XCXC), és hallgassa meg őt arról, hogy milyen összefüggéseket mutatnak Alperes deviza-elszámolású hitel-szerződései matematikailag, a számok nyelvén, mit bizonyítanak az általa készített hitel-kalkulátor adatai azokról a számítási módszerekről, amelyeket keresetünk I., II., III. és VI., VII. pontjában „sérelmezünk”.

Budapest, 2013. február 11.

             Tisztelettel: 

                                                                       Felperes

Nos, tehát a fordulat: 2013. február 18-án végzés érkezett a Fővárosi Törvényszéktől: Dr. Tóth Gyula bíró úr saját korábbi végzését visszavonta, és a pert megszüntette. Két inodkkal. 1. a Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége nem működik két éve és nincs 50 tagja, 2. nem érdekképviseleti szervezet.

Amire nem tehettem mást, a következő fellebbezést adtam be.

Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

 Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége felperes

(F/1 alatt korábban csatolt meghatalmazással igazolt) kívül jegyzett jogi képviselőm útján az

UniCredit Bank Zrt. alperes ellen folyó fenti számú perben

a /4. számú végzéssel szemben a következő

f e l l e b b e z é s t

nyújtjuk be, és kérjük, a tisztelt Ítélőtábla szíveskedjék a végzést megváltoztatni és az elsőfokú bíróságot a per lefolytatására kötelezni, a következő indokok alapján.

 A végzés két indokra alapozva szünteti meg a pert:

1. Felperes Szövetség nem működik még két éve, és tagjainak száma nem éri el az
50 főt, márpedig a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 2. § e.) pontja ezeket írja elő;

2. Felperes Szövetség „céljai között nem szerepel a fogyasztói érdekek képviselete sem, a megjelölt szakmai, illetve gazdasági érdekek képviselete nem tekinthető fogyasztói érdekképviseletnek”.

 Álláspontunk szerint a végzés mindkét állítása téves és jogszabálysértő – az alábbiak szerint.

 ad 1.

 A kétéves működés és a legalább 50 tag megléte kizárólag abban az esetben követelménye a felperesi legitimációnak, ha az adott felperes az Fgy. tv.-re alapítja kereshetőségi jogát.

Mi azonban nem ezt tettük.

Keresetlevelünk 22. oldalán ez szerepel:

„Felperes – mint fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet – perbeli legitimációja és kereshetőségi joga a Ptk. 209/B. § (1) bekezdésén és a 2006. évi III. törvénnyel módosított 1978. évi 2. tvr. 5. §-ának e.) pontján nyugszik, mely szerint „Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja.”

A Fővárosi Bíróság ezt igazoló 12.Pk. 60852/2011/4. számú végzését, amelyben Felperest mint érdekképviseleti szervet 14691 számon bejegyezte – F/4. alatt csatoljuk.”

Tehát perbeli legitimációnkat nem a Fgy. tv.-re, hanem a Ptk. 209/B. §-ára, illetve annak mögöttesére, az 1978. évi 2. tvr. 5. § e.) pontjára alapítottuk.

 Márpedig e két lehetőség vagylagos. Alkalmazható tehát ez is és az is. Amint éppen a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott BDT2009.1999. számú döntése is ezt támasztja alá: „a Pp.
3. § (1) bekezdése értelmében kereseti kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Ilyen törvényi eltérő rendelkezés egyrészt az
Fgy. tv. 39. § (1) bekezdése, másrészt az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet
5. § e) pontja által adott keresetindítási felhatalmazás”.

Mivel pedig mi keresetünket nem a Fgy. tv.-re, hanem az annál magasabb szintű jogforrásra, magára a Ptk.-ra és az azt konkretizáló tvr.-re alapítottuk, ránk értelemszerűen nem vonatkozik az Fgy. tv. ezen előírása.  Tekintettel még arra is, hogy sem a Fgy. tv. nem hivatkozik a Ptk.-ra és az 1978. évi 2. tvr.-re, sem fordítva, a Ptk. és az 1978. évi 2. tvr. sem tartalmaz olyan fordulatot, hogy „a más törvényben meghatározott…”

Így ezen indoklással a keresetünk alapján indult per nem szüntethető meg.

 ad 2.

 A Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetségét a Fővárosi Bíróság 2011-ben ezen a néven vette nyilvántartásba, s maga a végzés így szól: „a szervezet célja: a deviza-elszámolású kölcsönszerződést kötött magyar állampolgárok érdekvédelme, érdekérvényesítése…”

A Szövetségnek a bíróság által jóváhagyott Alapszabálya 2. pontja pedig így:
„a Szövetség célja, feladata és tevékenysége” cím alatt ugyanezt tartalmazza: „a szervezet célja: a deviza-elszámolású kölcsönszerződést kötött magyar állampolgárok érdekvédelme, érdekérvényesítése…”

A permegszüntető végzésben idézett „szakmai, gazdasági érdek-képviseleti tevékenység” pedig:

a.) igenis fogyasztói érdekképviselet, amennyiben akár a nyilvántartásba vevő végzés, akár az Alapszabály nem határoz meg mást a védendő és képviselendő érdekek alanyaként – márpedig ez a nyilvántartásba vevő végzés és Alapszabály nem határoz meg mást, hiszen a deviza-elszámolású kölcsönszerződést kötött magyar állampolgárok érdekvédelmét, érdekérvényesítését mondja;

b.) a besorolás nem maga a bejegyezni kért Szövetség által „megjelölt” kategória, hanem csupán a bíróság által használt klasszifikáció, noha álláspontunk szerint a szakmai, gazdasági érdek-képviseleti tevékenység is tökéletesen kimeríti az érdek-képviselet fogalmát, hiszen ebben a konkrét esetben semmifajta megszorítást nem tartalmaz.

 Ezek alapján kérjük, a tisztelt Ítélőtábla szíveskedjék a végzést megváltoztatni és az elsőfokú bíróságot a per lefolytatására kötelezni.

Fellebbezésünkhöz csatoljuk a bejegyző végzést és Alapszabályunk első oldalát.

 Budapest, 2013. február 19.

             Tisztelettel:

                                                                                   Felperes