Amiképpen közérdekű keresetet dolgoztam ki és adtam be a Fővárosi Törvényszékre az UniCredit Bank ellen (http://kendepeter.blog.hu/2013/02/09/kozerdeku_kereset_az_unicredit_bankkal_szemben#c19008025), természetesen megtettem ezt az OTP Bank-kal szemben is - a Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége nevében. Elvégre - ha igazak az erről szóló statisztikák - az összes devizában indexált hitel-állomány 40 százaléka van az OTP-nél. Ami a még mindig körülbelül 7.000.000.000.000.- azaz 7 ezer milliárd (!) forint teljes deviza-alapú hitel-állományból durván 2,8 ezer milliárd forintot jelent. Ennyi van tehát az OTP-nél. Ennek tekintélyes hányada a tét.
Megpróbálom röviden összefoglalni keresetem lényegi elemeit - anélkül, hogy szellemi tulajdonomból, az általam másfél év alatt kidolgozott koncepcióból túl sokat tennék szabadon lopható közkinccsé.
Egy ponton támadom a deviza-elszámolású hitel-szerződéseket egészükben és "általánosságban": abban, hogy az árfolyam-kockázat terhét egyedül az adósra terhelik, vagyis hogy a kölcsön-szerződést változatlanul tartották akkor is, amikor bekövetkezett ez a radikális árfolyam-romlás. Ezt tisztességtelen szerződési kikötésnek minősítem.
Továbbá öt konkrét szerződési kikötésre nézve kérem a bíróságtól a semmisség megállapítását és annak alapján a semmis pontok alapján beszedett különbözetek jóváírását visszamenőleg, a tőke-tartozás összegéből számítva. Ilyen a kezelési költség devizában elszámolása; a kamatnak és a kezelési költségnek a kamat-peridósura történő állandósítása; a kezelési költségnek a teljes hátralékos tőke-tartozásból számítása; a vételi kontra eladási árfolyam alkalmazása; valalamint a kamat-, kezelési költség- és árfolyam-rés-emelések meghatározott válfajainak tisztességtelen alkalmazása. Ezek persze mind részletesen kidolgozott jogi kontsrukciók.
22 oldalas keresetemet a Fővárosi Törvényszék 2012. október 25.-én vette át. 2013. január 8-án érkezett meg a (2012. november 19.-ére datált) 2. számú végzés: a bíróság "befogadta a keresetet" (nem utasította el idézés kibocsátása nélkül, valamint nem adta vissza hiánypótlásra), kitűzte a per első tárgyalását, 2013. március 8.-ra.
Február 1-jén - ugyanazon a napon, amikor a Törvényszékre is beadták - e-mailen megkaptam a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodától az OTP Bank alperes képviseletében írt 36 oldalas kereseti ellenkérelmet. Erre február 18-án 14 oldalas válasz-iratot adtam be a bíróságra és küldtem el az alperesi jogi képviselőnek.
Majd készültem a tárgyalásra, azzal a csapattal együtt, amely segíti munkámat.
Ám február 18-án egészen megdöbbentő (február 5-ére datált) végzés érkezett a Fővárosi Törvényszéktől:
"a bíróság a pert megszünteti, a 2. számú végzését megváltoztatja és a tárgyalási határnap kitűzését mellőzi".
Az indokolás - összefoglalva így szólt: " a kereset előterjesztésekor a felperest a keresetindítási jog nem illette meg, mert a fent ismertetett azon körülmény hiányában, hogy társadalmi szervezet nem felel meg a 2 éves működés feltételeinek, figyelemmel a nyilvántartásba vétel és a keresetlevél benyújtásának időpontjára. Továbbá a nyilvántartás szerint tagjainak száma nem éri el az 50-et sem.Mindezt meghaladóan a felperes céljai között nem szerepel a fogyasztói érdekek képviselete sem. A megjelölt szakmai, illetve gazdasági érdekek képviselete nem tekinthető fogyasztói érdekképvisletnek."
Méág aznap megírtam és beadtam a fellebbezést. Amely így szól:
Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!
Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége felperes
képviseletében
OTP Bank Nyrt. alperes ellen folyó fenti számú perben
a /4. számú végzéssel szemben a következő
f e l l e b b e z é s t
nyújtjuk be, és kérjük, a tisztelt Ítélőtábla szíveskedjék a végzést megváltoztatni és az elsőfokú bíróságot a per lefolytatására kötelezni, a következő indokok alapján.
A végzés két indokra alapozva szünteti meg a pert:
1. Felperes Szövetség nem működik még két éve, és tagjainak száma nem éri el az 50 főt, márpedig a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 2. § e.) pontja ezeket írja elő;
2. Felperes Szövetség „céljai között nem szerepel a fogyasztói érdekek képviselete sem, a megjelölt szakmai, illetve gazdasági érdekek képviselete nem tekinthető fogyasztói érdekképviseletnek”.
Álláspontunk szerint a végzés mindkét állítása téves és jogszabálysértő – az alábbiak szerint.
ad 1.
A kétéves működés és a legalább 50 tag megléte kizárólag abban az esetben követelménye a felperesi legitimációnak, ha az adott felperes az Fgy. tv.-re alapítja kereshetőségi jogát.
Mi azonban nem ezt tettük.
Keresetlevelünk 22. oldalán ez szerepel: „Felperes – mint fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet – perbeli legitimációja és kereshetőségi joga a Ptk. 209/B. § (1) bekezdésén és a 2006. évi III. törvénnyel módosított 1978. évi 2. tvr. 5. §-ának e.) pontján nyugszik, mely szerint „Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja.”
A Fővárosi Bíróság ezt igazoló 12.Pk. 60852/2011/4. számú végzését, amelyben Felperest mint érdekképviseleti szervet 14691 számon bejegyezte – F/4. alatt csatoljuk.”
Tehát perbeli legitimációnkat nem a Fgy. tv.-re, hanem a Ptk. 209/B. §-ára, illetve annak mögöttesére, az 1978. évi 2. tvr. 5. § e.) pontjára alapítottuk.
Márpedig e két lehetőség vagylagos. Alkalmazható tehát ez is és az is. Amint éppen az e végzésben hivatkozott Fővárosi Ítélőtábla BDT2009.1999. számú döntése is ezt támasztja alá: „a Pp. 3. § (1) bekezdése értelmében kereseti kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Ilyen törvényi eltérő rendelkezés egyrészt az Fgy. tv. 39. § (1) bekezdése, másrészt az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5. § e) pontja által adott keresetindítási felhatalmazás”.
Mivel pedig mi keresetünket nem a Fgy. tv.-re, hanem az annál magasabb szintű jogforrásra, magára a Ptk.-ra és az azt konkretizáló tvr.-re alapítottuk, ránk értelemszerűen nem vonatkozik az Fgy. tv. ezen előírása. Tekintettel még arra is, hogy sem a Fgy. tv. nem hivatkozik a Ptk.-ra és az 1978. évi 2. tvr.-re, sem fordítva, a Ptk. és az 1978. évi 2. tvr. sem tartalmaz olyan fordulatot, hogy „a más törvényben meghatározott…”
Így ezen indoklással a keresetünk alapján indult per nem szüntethető meg.
ad 2.
A Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetségét a Fővárosi Bíróság 2011-ben ezen a néven vette nyilvántartásba, s maga a végzés így szól: „a szervezet célja: a deviza-elszámolású kölcsönszerződést kötött magyar állampolgárok érdekvédelme, érdekérvényesítése…”
A Szövetségnek a bíróság által jóváhagyott Alapszabálya 2. pontja pedig így: „a Szövetség célja, feladata és tevékenysége” cím alatt ugyanezt tartalmazza: „a szervezet célja: a deviza-elszámolású kölcsönszerződést kötött magyar állampolgárok érdekvédelme, érdekérvényesítése…”
A permegszüntető végzésben idézett „szakmai, gazdasági érdek-képviseleti tevékenység” pedig:
a.) igenis fogyasztói érdekképviselet, amennyiben akár a nyilvántartásba vevő végzés, akár az Alapszabály nem határoz meg mást a védendő és képviselendő érdekek alanyaként – márpedig ez a nyilvántartásba vevő végzés és Alapszabály nem határoz meg mást, hiszen a deviza-elszámolású kölcsönszerződést kötött magyar állampolgárok érdekvédelmét, érdekérvényesítését mondja;
b.) a besorolás nem maga a bejegyezni kért Szövetség által „megjelölt” kategória, hanem csupán a bíróság által használt klasszifikáció, noha álláspontunk szerint a szakmai, gazdasági érdek-képviseleti tevékenység is tökéletesen kimeríti az érdek-képviselet fogalmát, hiszen ebben a konkrét esetben semmifajta megszorítást nem tartalmaz.
Ezek alapján kérjük, a tisztelt Ítélőtábla szíveskedjék a végzést megváltoztatni és az elsőfokú bíróságot a per lefolytatására kötelezni.
Fellebbezésünkhöz csatoljuk a bejegyző végzést és Alapszabályunk első oldalát.
Budapest, 2013. február 19.
Tisztelettel:
Felperes
Majd a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda, az OTP Alperes képviseletében észrevételeket fűzött fellebbezésemhez, persze azzal, hogy erősítse a megszüntető végzést.
Amire a következő beadványt adtam be.
Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!
Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége felperes
(F/1 alatt korábban csatolt meghatalmazással igazolt) kívül jegyzett jogi képviselőm útján az
OTP Bank Nyrt. alperes ellen folyó fenti számú perben
a /4. számú végzéssel szemben Alperes észrevételeire a következő
f e l l e b b e z é s – k i e g é s z í t é s t
nyújtjuk be, továbbra is kérve, hogy a tisztelt Ítélőtábla szíveskedjék a végzést megváltoztatni és az elsőfokú bíróságot a per lefolytatására kötelezni, a következő indokok alapján.
A 93/13. EGK irányelv, amelynek belső jogunkba átültetését szolgálta az általunk keresetlevelünkben és fellebbezésünkben hivatkozott Ptk. 209/B. § is, bevezetőjében így indokolja e szabályozást:
„… mivel azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, amelyeknek valamely tagállam jogszabályai szerint jogos érdekükben áll a fogyasztók védelme, eljárás-indítási lehetőséggel kell rendelkezniük – akár bíróság előtt a megfelelő peres eljárások megindítására, akár a panaszok eldöntésére hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv előtt…
… mivel kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni…
Majd megfogalmazza a konkrét követelményeket a tagállami szabályozással szemben:
7. cikk
(1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását…
A mellékletben pedig a tagállamok számára tiltja azt is, hogy
… q) kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében…
Álláspontunk szerint ez mind már önmagában is a mi fellebbezésünket igazolja.
Még inkább megerősödik azonban álláspontunk, ha áttekintjük az uniós jog hazai jogunkba átültetésének szabályait.
A támadott elsőfokú végzésben és Alperes beadványában egyaránt illogikus és a törvényhozó akaratával nyilvánvalóan ellentétes azt feltételezni, hogy – a hazainál lényegesen szélesebb körű európai uniós szabályozással való összhang megteremtésekor – a jogalkotó nem tágítani, hanem éppen szűkíteni akarta volna a fogyasztók érdekében fellépni jogosult szervek körét. Márpedig az Fgytv. alapján történő közérdekű perindítási lehetőség már korábban is adott volt. Ekkor éppen az történt, hogy a jogalkotó bővítette azok körét, akik ilyen perek indítására jogosultak.
Különös tekintettel arra, hogy a 2006. évi III. törvény – ellentétben Alperes okfejtésével – nem az Fgytv.-nyel, hanem az Európai Unió 93/13. irányelvével való összhang megteremtését szolgálta. Amint azt rögzíti is indokolásának 2. pontja: „A törvény a fogyasztóvédelmi vonatkozású magánjogi szabályozásnak az európai közösségi jogból eredő követelményekhez való hozzáigazítását célozza”.
A törvény indokolása ezt meg is fogalmazza, amikor így fogalmaz: „Nem biztosított… az a lehetőség, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételek használatra ajánlásában megnyilvánuló magatartásformákkal… szemben is fel lehessen lépni.
9.3. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 39. §-ában szabályozott közérdekű keresetindítási lehetőség sem kielégítő az Európai Bíróság értelmezésében megkövetelt preventív funkció biztosítására, mert feltételként „jogszabályba ütköző tevékenységet”, továbbá „a fogyasztók széles körének érintettségé”-t vagy „jelentős nagyságú hátrány”-t ír elő. Az utóbbi két kritérium is beszűkíti az eljárás megindíthatóságának lehetőségét, azonban az − adott esetben tisztességtelennek minősülhető − általános szerződési feltétel puszta nyilvánosságra hozatala vagy alkalmazásra ajánlása erre vonatkozó jogszabályi tilalom hiányában semmiképpen nem meríti ki a „jogszabályba ütköző tevékenység” fogalmát.
9.4. A kifejtettek alapján szükséges a hatályos Ptk. 209. §-ában szabályozott közérdekű kereset preventív funkcióját, az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének konkrét szerződéstől független megállapíthatóságát − legalább az irányelvi szabályozással érintett körben, azaz a fogyasztókkal való potenciális szerződéskötések vonatkozásában − szövegszerűen is egyértelműen megjeleníteni.
Vagyis a törvény indokolása éppen azt mondja, hogy mivel nem kielégítő az Fgytv. szabályozása, ezért „behozza” plusz – tehát másfajta! – elemként a 209/B. § szerinti keresetindítási lehetőséget.
Bizonyítja ezt továbbá az is, hogy az indokolásban ez is szerepel: A közérdekű keresetindítás lehetőségének a fogyasztói ügyletekre korlátozása mellett szólhat az, hogy jogunk hasonló eljárást egyebekben is a fogyasztók védelme körében ismer jellemzően (az Fgytv. 39. §-ában szabályozott jogalapot…).
A törvény 10. §-ához fűzött indokolás pedig már teljesen egyértelműen igazolja a kétfajta keresetindítási lehetőség vagylagosságát: „Az általános szerződési feltételek érvénytelenségének, illetőleg tisztességtelenségének megállapítására indítható közérdekű keresetek újraszabályozása szükségessé teszi az eljárásindításra jogosultak körét meghatározó rendelkezés (Ptké. II. 5/A. §) szövegszerű kiigazítását is.”
Vagyis egyértelműen bizonyított, hogy a jogalkotó egymás mellé helyezi a Ptk. és az Fgytv. alapján történő perlés lehetőségét, s mindkettőt alkalmazhatónak tekinti.
Amiképpen az 1997. évi CXLIX. törvény indokolása is fogalmaz a Ptk. módosítása során: „Az általános szerződési feltételek bíróság előtti, közérdekű keresetre történő megtámadására jogosultak körét a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 5. §-a határozza meg. Tekintettel az 1978 óta bekövetkezett szervezeti változásokra, valamint a közérdekű keresetre induló perek csekély számára, szükséges e személyi kör újraszabályozása.
A törvény a Tvr. jelenlegi 5. §-ában foglaltakhoz hasonlóan szélesen vonja meg a jogosultak körét, törekedve egyben a közérdekű keresettel való perindítás lehetőségével feladatkörüknél fogva várhatóan ténylegesen élni tudó és abban valóban érdekelt szervezetek pontosabb meghatározására.
Az irányelv már említett 7. cikkében foglalt követelménynek a Tvr. 5. §-a eleget tesz [11. § (3) bekezdés a) pont].
A tisztelt másodfokú Bíróság figyelmébe ajánljuk továbbá, hogy sem a Ptké.-ben, sem a
Ptk.-ban egyetlenegyszer sem szerepel az Fgytv. szó, illetve rövidítés. Ez is egyértelműen azt mutatja, hogy a Ptk. 209/B. § szerinti perlés lehetősége más, mint az Fgytv. szerinti.
Pontosan úgy, ahogy a Kúriának a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről szóló 3/2011. PK véleményben sem fordul elő egyszer sem a Fgytv. rövidítés; a Kúria mindvégig a Ptké. II.-re, az 1978. évi 2. tvr.-re és annak általunk is használt 5. §-ára hivatkozik.
Expressis verbis is, 3. pontjában: „A Ptk. 209/B. § (1) bekezdése alapján a Ptké. II. 5.
§-ában meghatározott szervezetek is kérhetik a bíróságtól az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének a megállapítását”.
Majd ugyanígy a 4. pontban: „A Ptké. II. 5. §-ban nevesített szervezetek a Ptk. 209/B. § szerinti pereket – jogszabályi felhatalmazás alapján – a saját nevükben, de a fogyasztók érdekében indítják, erre utal ennek az eljárásnak a szakirodalomban meghonosodott elnevezése (közérdekű perek).”
Mindez együttesen kétségen kívül bizonyítja, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor végzésében az Fgytv. előírásait kérte számon rajtunk, akik nem az Fgytv., hanem a Ptk. 209/B. § és a Ptké. II. 5. § alapján indítottuk közérdekű keresetünket.
Hogy ezt megtehetjük, azt a Fővárosi Ítélőtábla a BDT 2009.1999. számú döntésében megítélte: „a Pp. 3. § (1) bekezdése értelmében kereseti kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Ilyen törvényi eltérő rendelkezés egyrészt az Fgy. tv. 39. § (1) bekezdése, másrészt az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet
5. § e) pontja által adott keresetindítási felhatalmazás”.
Az pedig mégiscsak teljesen irreleváns, hogy a társadalmi szervezet elnevezés ma létezik vagy sem, ha egyszer bírósági bejegyző végzések százai így emlegetnek szervezeteket.
Reméljük, hogy a más elnevezést bevezető 2011-es jogszabálynak Alperes sem óhajt visszaható hatályt tulajdonítani, s Felperest nem létező szervezetnek minősíteni.
Álláspontunk szerint így bizonyítást nyert, hogy az elsőfokú végzés mindkét állítása téves és jogszabálysértő, ezért kérjük annak megváltoztatását.
Budapest, 2013. március 11.
Tisztelettel:
Felperes